Néhányan, akik ismertek, tudjátok, hogy valaha csellóztam. Na nem sokáig, pár évig, hobbi szinten, és főleg azért hagytam abba, mert nem volt rá annyi idő, amennyivel érdemes lett volna csinálni.
Imádtam. Imádom a csellót, a világ legcsodálatosabb hangszere, a színe, az alakja, a hangja... Ha voltam hangszerbe valaha szerelmes, akkor az a cselló.
De komolyan. Már-már irracionális vonzódást érzek iránta. És vicc nélkül olyan, mint egy nő.
Nézz meg egyszer egy csellót... Aztán próbáld meg behangolni és játszani rajta, rá fogsz jönni, miről ebszélek. Gyönyörű.
Ez pedig egy repost. Deisney, fiatalok zenetanulását segítik egyedi Disney-design hangszerekkel.
Okkkkké, tudom, lehetne giccses is. Én viszont, Isten bizony újrakezdeném egy ilyennel - hogy aztán visszatérjek ahhoz a vörösbarna faládához, ami a zeneiskolából van.
De... Akkoris.
Teljes cikk videóval elérhető itt: http://disneyparks.disney.go.com/blog/2009/12/one-of-a-kind-disney-instruments-to-benefit-music-education/
Ja, cím meg... Aki ismer, az tudja azt is, egyébként meg Anasztázia rajzfilm egyik legszebb betétdala.
Aki vevő az iylesmire, az keressen rá Tori Amos Winterjére is, esetleg.
Boldog havat nektek! :)
vííí, betöltötte!
VálaszTörlés